Igazi esti mese
S a lány arcáról a könnyek hullottak, akárcsak az esőcseppek a felhőkből. Nem hitte, hogy még egyszer rátalál ez az érzés. A másik tekintetében látta a szívét. És ott, abban a pillanatban tudta, úgy szereti valaki, ahogy ő maga van és bármit elmondhatna a másiknak, támogatná. Végre fontos volt, ráadásul nem is akárkinek. Egy számára igaz férfinek, akiről eddig csak álmodott. Egész életében azt hitte, hogy már találkozott vele, de most kiderült, hogy csak részlegesen. Minden eddigi férfi kapcsolatából összeszedte az emlék és érzelemfoszlányokat, amik ehhez az egész képkirakóshoz kellettek. Mindenkittől tanult valamit, mindenki részese volt ennek a pillanatnak, amikor végre két egész találkozik. Kiskorától fogva álmodott egy világról, ám kezdetben nem tudta miből áll maga a világ. Csak a szíve húzta és érezte, az a hely létezik. A nagyapja is megerősítette ebben. Minden vasárnap, amikor a közös ebédre összegyűlt a család, az étkezés után az unoka és a nagypapa félrevonult. Az öreg leült a kanapéba, ölébe ültette kis unokáját és mesélni kezdett neki:
- Mindannyian lelkek vagyunk, melyek magányosan bolyonganak-e bolygón keresve a társunkat, és a másik megtalálásán kívül nincs más dolgunk, csakhogy boldogok legyünk. Ugye érted Csufikám? Erre törekedj, a többi múlandó. Ez az, ami igazan fontos. Ezt jól jegyezd meg, és ha valaki mást mond, ne törődj vele, te csak erre törekedj. - s mélyen a kislány szemébe nézett.
- Papa, honnét fogom tudni, hogy megtaláltam őt?- kérdezett vissza.
- Csufikám, ezt nem kell tudnod, érezned kell. - majd a jobb kezét a kislány mellkasára tette:
- Itt ni!- A kislány bizakodó tekintettel megértette a nagypapa szavait es elrakta a szíve legmélyére. És most, mikor a szíve elkezdett igazán érezni, ahogy régen a nagyapja elmesélte, tudta mire gondolt akkor az öreg. Ilyen az, amikor felismered a párodat a hömpölygő tömegben. Nem számít, hogy mindenki ugyanúgy néz ki, ugyanaz a hangja. Csak a mondanivalója más. Ez ugyanis a szív hangja, amit érzel és lefordítja, hogy az agyad is felfogja mit jelent. A tiszta szeretet, a biztonság, a tisztelet, amikor két egyenrangú ember rálel egymásra. Többe nem kérdés, hogy a világon hol vagytok, milyen körülményeitek vannak, milyen nehézségek várnak rátok, mert ketten együtt vagytok. Amikor a páncél mellé kard is társul, és nemcsak a védelem létezik, de csatába is tudsz lépni, ha küzdelemre kerül a sor. Értitek egymás nyelvét, mert a világban létezik egy másik világ, ami rólatok szól, amit ti teremtettetek.
– Ezért lett ő a papád Kincsem, már tudtam az első találkozásunk alkalmával. Most pedig aludj! -S az anyuka végigsimított kislánya arcán, majd homlokon csókolta:
- Jó éjszakát Kincsem és álmodj Tündérkékkel!- kifelé menet még visszamosolygott a kislányra, aki az ágyában feküdt. Miután a szobát a sötétség árnyai uralták, a gyermek szívében a remény meleg fénye gyulladt ki. Magához ölelte kismackóját és ezt suttogta neki:
- Tudod maci, mi Magyarországon élünk, Budapesten. Ez az otthonunk. Tudom már, hogy honnan fogom felismerni a férjemet- majd szorosan átölelte a plüsst- onnan, hogy neki is lesz egy mackója, amivel együtt alszik.
Donáth Fanni, 2020.04.12
